Szalonna község Magyarország északkeleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén, az Aggteleki-karszt közelében fekszik. A település gazdag történelmi múlttal rendelkezik, amely egészen a középkorig nyúlik vissza.

Középkori kezdetek

Szalonna neve már a 13. századi oklevelekben is szerepel. A település a tatárjárás (1241–42) után megerősödő falvak közé tartozott. A középkorban elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak lakói, de fontos szerepet játszott a környék egyházi életében is.

A falu legismertebb műemléke a református kerektemplom, amely eredetileg román stílusban épült a 12–13. század fordulóján. Ez az egyik legkülönlegesebb Árpád-kori körtemplom Magyarországon. A templom falain középkori freskók maradványai láthatók, amelyek bibliai jeleneteket ábrázolnak.

A reformáció és a későbbi évszázadok

A 16. században a reformáció hatására Szalonna lakossága többségében református hitre tért. A templom is a református egyház használatába került, és ma is református templomként működik.

A török hódoltság idején a vidék többször szenvedett portyázásoktól, de Szalonna nem néptelenedett el teljesen. A 17–18. században a falu fokozatosan újra fejlődésnek indult.

19–20. század

A 19. században a mezőgazdaság maradt a fő megélhetési forrás. A jobbágyfelszabadítás után a birtokszerkezet átalakult. A 20. században – különösen a második világháborút követően – a lakosság száma csökkent, sokan a közeli városokba költöztek munkalehetőség miatt.

A szocializmus időszakában termelőszövetkezet működött a településen. A rendszerváltás után Szalonna megőrizte falusias jellegét, ma csendes, kis lélekszámú község.

Napjaink Szalonnája

Ma Szalonna elsősorban történelmi templomáról és természeti környezetéről ismert. A település közel fekszik az Aggteleki Nemzeti Park területéhez, ami turisztikai szempontból is előnyös.

A falu múltja jól tükrözi az észak-magyarországi települések történelmi sorsát: középkori eredet, vallási átalakulás, történelmi viszontagságok és lassú modernizáció.